OLAF
az uniós források védelme

Az OLAF Koordinációs Iroda bemutatásához elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk az OLAF szó jelentésével és mögöttes tartalmával. Az OLAF az Európai Csalásellenes Hivatal francia elnevezésének (Office Européen de Lutte Anti-Fraude) rövidítése. Uniós szervezet, amely része az Európai Bizottságnak, fő célja és feladata az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme, valamint a csalás, a korrupció és más, pénzügyi vonatkozású jogellenes tevékenységek elleni küzdelem, beleértve az európai intézményeken belül elkövetett súlyos hivatali mulasztásokat, s így az Európai Unió jó hírneve elleni cselekedeteket is.
Az unió pénzügyi érdekei védelmének jelentősége akkor válik nyilvánvalóvá, amikor megvizsgáljuk, hogy honnan is származik az pénz, ami a tagállamokban, s így Magyarországon is megjelenik például az uniós fejlesztési források formájában. Az unió költségvetése, hasonlóan az egyes országok költségvetéséhez, bevételi, és kiadási oldalból áll. Az unió költségvetésének bevételi forrásaiból (különböző vámok, lefölözések és illetékek, áfa befizetések, GNI alapú befizetések, bírságok, stb.) származó pénzek kerülnek felosztásra a kiadási tételek között, amelyek hozzávetőlegesen 80%-át a tagállamok bonyolítják le. Az unió költségvetése meghaladja a száz milliárd eurót, amely – most már egyértelműen látható – az uniós adófizetők pénze, tehát a mi pénzünk. Elengedhetetlen tehát, hogy az uniós források felhasználása szigorú és átlátható módon történjen meg.
Az OLAF ennek a célnak az érdekében jött létre, az uniós adófizetők pénzét védi, biztosítva, hogy ezen pénzeszközöket megfelelő módon költsék el, az EU maradéktalanul hozzájusson az őt megillető bevételekhez, az egyes országok szabályosan használják fel a támogatásokat, valamint az EU alkalmazottai az előírásoknak megfelelően viselkedjenek.
Az OLAF azonban nem egyedüli és kizárólagos őre az uniós pénzeknek, a tagállamok számára előírt kötelezettség, hogy legalább ugyanazzal a szigorral és eszköztárral védjék e forrásokat, mint ahogy védik a saját, hazai költségvetésüket. Ez egy olyan fontos alaptétel, amely egyrészt a szubszidiaritás elvével is összefügg, másrészt összekapcsolja az adófizetők pénzéből származó uniós és nemzeti költségvetés feletti őrködés igényét. Az OLAF és a tagállamok, pontosabban a tagállamok szervezetei és hatóságai szoros együttműködésben minden tőlük telhetőt megtesznek az unió pénzügyi érdekeit sértő magatartás visszaszorítása érdekében, illetve a már megtörtént esetek hatékony feltárása és a szükséges korrekciós intézkedések megtétele érdekében. Ebben az együttműködésben jelenik meg az OLAF Koordinációs Iroda is.

OLAF Koordinációs Iroda, azaz AFCOS

Mit is takar az AFCOS rövidítés? Az angol mozaikszó a Csalásellenes Koordinációs Szolgálatnak felel meg (Anti-Fraud Coordination Service), mely a 2004-től csatlakozott tagállamok és a jelenlegi tagjelölt országok mindegyikében megtalálható szervezet. Magyarországon az AFCOS feladatait és funkcióját az OLAF Koordinációs Iroda látja el. Az OLAF 1999-es megalakulását követően született meg az az elképzelés, mely szerint nagyban hozzájárulna az OLAF uniós költségvetést védő tevékenységéhez egy olyan összekötő pont kialakítása, amely az OLAF és a tagállamok illetékes szervezetei és hatóságai közötti kommunikációt könnyítené meg.
Ez az igény több forrásból is táplálkozott. Az unió költségvetésének megfelelő végrehajtásáért, a forrásokkal kapcsolatos visszaélések megakadályozásáéért és kezeléséért a Bizottság és a tagállam felel, ezért szükséges a tagállamok intenzív részvétele ebben a feladatban.
A bővülő unió egyre több partnerszervezetet jelentett az OLAF számára, így egyre nehézkesebbé vált a kapcsolattartás, s egyáltalán annak az – igen változatos uniós forráskezelő struktúrákban illetékes tagállami – szervezetnek a beazonosítása, amelyik az adott kérdésben az OLAF számára segítséget tud nyújtani, illetve amelyik az OLAF részéről segítségre számíthat. A kapcsolattartás pedig kiemelten fontos abban az időszakban, amikor egy ország tagjelölt státuszba kerül, s elkezdheti a csatlakozásra felkészítő források felhasználását.
A fent jelzett problémákra válaszul megszületett az egycsatornás információ-elosztó rendszer, azaz az AFCOS alapötlete. Az AFCOS-ok létrehozása mind az adott ország, mind pedig az OLAF számára könnyebbséget hozott a kommunikációban és az együttműködésben, hiszen az OLAF-nak elég csupán az AFCOS-hoz fordulni, aki az adott ügyben egyértelműen azonosítani tudja az illetékes tagállami szervezetet.
Az AFCOS eredeti, egycsatornás információ-elosztó rendszer gondolata azonban hatalmasat fejlődött, ugyanis 2002-ben az OLAF kidolgozta az AFCOS végleges és máig is érvényes koncepcióját, amely sokkal nagyobb felelősséget és sokkal több feladatot rendelt ezen szervezetek hatáskörébe. Ez abból a felismerésből fakadt, hogy e szervezetek működési területe szélesebb annál, minthogy a Bizottság és a tagállamok között egyszerű kapcsolattartóként működjenek, és ennek megfelelően jóval szélesebb körű koordinációs tevékenységgel kell rendelkezniük.
Az alapkoncepció alapján az AFCOS-nak felhatalmazással kell rendelkeznie az országon belül minden, a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméhez kapcsolódó jogi, adminisztratív és operatív kötelezettség és tevékenység koordinációjára, valamint az OLAF és a tagállamok közötti együttműködés biztosítására.