A gazdaság védelmében, mindannyiunk érdekében.
->
->
->
->
->
+-
->
->
->
->
Vám- és Pénzügyőr Múzeum - Múzeumtörténet
A Magyar Királyi Pénzügyőrségi Múzeumot 1930. október 4-én Budapesten, a Fiumei úti pénzügyőr laktanyában nyitották meg. Létrehozása Bittermann Béla főfelügyelő nevéhez fűződik, aki a Társaskör elnöke volt, és a pénzügyőrségi szaklapon keresztül 1927-től indítványozta a gyűjtést. Az egykor Európa szerte is híres pénzügyőrségi múzeum a történeti emlékanyag megőrzése mellett a legkülönbözőbb csempészeti módszerek bemutatásával elsősorban a fiatal pénzügyőrök oktatására szolgált. A második világháborúban az értékes anyag megsérült vagy megsemmisült. A megmaradt tárgyakat évekig dobozokba csomagolva őrizték, a társadalmi, politikai helyzet jellegéből adódóan háttérbe szorult a múlt kutatása, feltárása. A múzeum jogfolytonosságát a 272.000/1945. PM utasítás biztosította, amely működésére vonatkozóan részletes iránymutatást adott. Az 1980-as években néhány kiállítás erejéig bemutatták a gyűjteményt. Felvetődött a múzeum újbóli felállításának igénye, a munka koordinálására bizottságokat alakítottak és felhívásokat kezdeményeztek a gyűjtésre. A fordulópontot az 1992. évi testületi évfordulós ünnepség jelentette, ezután felgyorsult a gyűjtemény gyarapodása. 1995-ben végül a művészettörténeti értékű Munkácsy utcai Schiffer-villában nyitották meg a Vám- és Pénzügyőr Múzeum állandó kiállítását.
Az egységes szecessziós stílusú épületet Vágó József a kor kiváló művészei közreműködésével tervezte előkelő családi villának 1910-12 között, Schiffer Miksa vasútmérnök vállalkozó megrendelésére. A felújítás során a korabeli állapot megőrzésére törekedtek, így néhány eredeti motívum ma is fellelhető.
A Munkácsy utcai állandó kiállítás mellett más budapesti (Pénzügyminisztérium) és vidéki (Pápa, Sopron, Szeged, Kecskemét, Miskolc, Beregsurány) kiállítóhelyekkel is rendelkezik a Vám- és Pénzügyőr Múzeum.
A múzeum 1996 óta tagja a Nemzetközi Vámmúzeumok Szövetségének (IACM).



Testülettörténet

A vám az államiság történetének kezdeteire nyúlik vissza a mindenkori hatalom fontos bevételi forrásaként, bár tartalma, jelentése és formája sokat változott az idők folyamán.
Az Árpád házi királyok idejében a vámszedés szorosan összefüggött az adószedéssel, a vám esetenként magába foglalta az adók, illetékek különböző formáit, az úthasználati díjat és a vásári helypénzt is.
I. (Szent) István nagyrészt az egyháznak adományozta a vámszedési jogot.
Az első törvényben fennmaradt szabályozás Könyves Kálmán nevéhez fűződik, aki decretumaiban a vámokból és adókból a püspököknek tizedet (decima) adott.
II. András király 1212. évi vámtarifájában megjelent a határvám, a nyolcvanad, amely Zsigmond király idején harmincadra változott.
A 16. században Habsburg Ferdinánd a Pozsonyban székelő magyar kamara, majd a szepesi kamara kezébe adta a külkereskedelmi vámok gyűjtését. A vámszedés állandósága azonban a három részre szakadt ország gyakori fegyveres összecsapásai miatt nem volt biztosított.
A 17. században a kereskedelmi árak emelkedése és a pénz elértéktelenedése miatt a vámbevételek csökkenését az adóztatás bővítésével pótolták.

A Mária Terézia uralkodása alatt végrehajtott vámszabályozások Magyarország mezőgazdasági jellegét erősítették: 1754-ben kettős vámhatár lépett érvénybe, mely azt jelentette, hogy az Ausztria számára fontos magyar agráráruk kivitelét a birodalomból magas vámmal illették, az osztrák ipari cikkeket alacsony, 2-5%-os vámfizetési kötelezettséggel hozták Magyarországra, míg az egyébként is gyenge magyar ipar termékei Ausztriában 15%-os vám alá estek. 1843-ban megalakult az Osztrák Császári- Királyi Pénzügyőrség.
Az 1848-as magyar polgári forradalom vívmányaként a Magyar Pénzügyminisztérium rövid időre átvette az Osztrák Császári Pénzügyminisztériumtól a magyar kincstár hatáskörébe tartozó ügyeket. A szabadságharc leverését követően az osztrák rendvédelmi szervek újra kiterjesztették tevékenységüket az országra.
Az Ausztria és Magyarország között 1867-ben megkötött kiegyezés önálló államiságot biztosított Magyarországnak, így a közigazgatásban a "császári-királyi" jelző "magyar királyi"-ra változott, valamint a magyar lett a hivatalos nyelv.
A magyar kormány pénzügyminisztere gróf Lónyay Menyhért 1867. március 10-én az 1. sz. körrendeletében rendelkezett a Magyar Királyi Pénzügyőrség megalakításáról. A pénzügyőrség legfontosabb feladatai közé tartozott a csempészet, valamint a pénzügyi törvények és szabályok áthágásának megakadályozása. Már 1868-ban kiadásra kerültek az első jövedéki és adótörvények, melyek szerint olyan áruk után kellett jövedéki adót fizetni, mint a só, a lottó, a sör vagy a dohány.
A határszéli vám- és jövedéki szolgálatra 1872-ben magyar királyi vám- és adóőrséget állítottak fel. A vámszaki munka alapját és a vámjog változásait az 1874. évi - még az osztrákokkal közös - "Határvám Törvények és Szabályok" foglalták össze.
A Magyar Királyság 1886. évi közigazgatási átszervezést követően a magyar királyi vám- és adóőrséget egyesítették a magyar királyi pénzügyőrséggel, mely 1896-tól karhatalmi testület lett.
A tengermellék és a kikötő forgalmának ellenőrzésére 1895-ben Fiumében megalakult a Magyar Királyi Tengerész Pénzügyőrség.
Az első világháború után, a trianoni békeszerződés következtében a történelmi Magyarország területének 72%-át, lakosságának 64%-át veszítette el. A történelmi Magyarország határai tehát megszűntek, a gazdaságban teljesen új helyzet alakult ki, szükségessé vált a testület átszervezése. 1921-ben a Magyar Királyi Vámigazgatás és a Magyar Királyi Pénzügyőrség mellett felállították a Magyar Királyi Vámőrséget. Mivel a békediktátum korlátozta a haderő létszámát, az új testület "bújtatott" katonai alakulatként működött. A szervezet 1938-től Magyar Királyi Határőrségként működött a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium vezetése alatt, amely a vámszaki és a határőrizeti szolgálat végleges szétválását jelentette.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával megszűnt a közös vámterület, ezért 1924-ben az első magyar vámtörvény valamint autonóm és szerződéses vámtarifa kiadása vált szükségessé.
A két világháború között a pénzügyőrség legfontosabb tevékenysége továbbra is a fogyasztási adók, jövedékek és illetékek beszedése volt, melyek száma 27-re bővült, pl. margarin, szacharin, tűzkő, étolaj, stb. fogyasztási adója.
A csempészet megnövekedése miatt 1933-tól nyomozócsoportokat létesítettek.
A második világháború után újra alapvető átrendezésekre került sor. 1945-ben eltörölték a királyi jelzőt és megindult a pénzügyőrség személyi és szervezeti átalakítása. A Magyar Pénzügyőrség és a Magyar Központi Vámigazgatóság 1949-ben Magyar Pénzügyőrség néven egyesült.
A nők egyenjogúsításáról szóló törvény következtében női tagjai is lehettek a pénzügyőr testületnek, 1949. februárjában megindult az első női pénzügyőr szaktanfolyam 90 hallgatóval.
1952-ben a testület áttért a régi, hagyományos pénzügyőri rangrendszerről a katonai rendfokozatokra. Ebben az évben a vámigazgatóság kivált a pénzügyőri testületből és a Külkereskedelmi Minisztériumhoz került, mivel a külkereskedelem szovjet mintára állami monopóliummá vált.
1964-ben a két testület a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt végleg egyesült, előbb Pénzügy- és Vámügyőrségként, majd 1966-tól a mai, Vám- és Pénzügyőrség elnevezéssel.
Az 1967-ben megjelent új Kereskedelmi Vámtarifa - amely már az ún. "brüsszeli nomenklatúra" elveihez igazodott (vagy: az európai irányzatokhoz alkalmazkodott) - hosszú évekig érvényben volt.
Az Új Gazdasági Mechanizmus - amely eltörölte a tervgazdálkodást - 1968-ban új, hatékony vámrendszert vezetett be.
A rendszerváltozás eredményeként a gazdaság struktúrája megváltozott, számos vállalkozás jött létre, és ez kihatott a testület életére is, jelentős mértékben megváltoztatva feladatkörét.
Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz 2004. május 1-én újabb fordulópontot jelentett a testület életében. Jelentős szerkezeti és tevékenységbeli átalakítások történtek, amelyek nagymértékű leépítéssel, munkaerő-átszervezéssel jártak. Új, az uniós joghoz alkalmazkodó vámtörvény és jövedéki törvény lépett hatályba.
A Vám- és Pénzügyőrség minden eddiginél fontosabb szerepet tölt be a gazdaságban az ellenőrzés területén, hiszen szerepe az évszázadok során nem változott, elsődleges feladata továbbra is az állami költségvetés elvárásainak teljesítése, és az államháztartási érdekek védelme. A testület ezen feladatokat a nemzetközi elvárásokhoz igazodó korszerű szervezet kialakításával, valamint EU-konform jogszabályok alkalmazásával hatékonyan, magas szakmai színvonalon, szolgáltató jelleggel látja el.